De hominis dignitate

Válogatás a MOME Tárgyalkotó Tanszék diplomamunkáiból

„Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat, amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik inkább tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.”[1]

Milyen erők determinálják az emberi létet? Mit irányíthat az ember, és mit nem? Uralhatja-e a természetet? És vajon mennyire képes alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez? Meddig nyújthatók fizikai-, szellemi- és alkotóképességének határai? Amióta ember az ember, környezetét folytonos változás jellemzi, őt magát pedig a fejlődés igénye, a magasabbra törekvés motiválja. A gondolkodók örök dilemmája, hogy léte mennyiben transzcendens és mennyiben földi. Erre utal a kiállítás címe és a mottójául választott idézet is Giovanni Pico della Mirandola nagy port kavart Oratio-jából (Beszéd az ember méltóságáról, 1486), amelyet vitaindító előadásnak szánt egy időközben betiltott vallásfilózófiai…