Hetey Katalin (1924–2010) munkásságából a magyar közönség elsősorban életének utolsó évtizedeiben készített, mozgatható, letisztult formavilágú, háromdimenziós szobrait ismeri. Legtöbbet ezekkel a geometrikus acéltömbökkel és rézlemezből hajlott plasztikákkal szerepelt itthon, pedig a Párizs–Zürich–Budapest tengelyen leélt gazdag alkotói pálya hosszú és kitartó festészeti korszakkal indult. Hetey Katalin Szőnyi István osztályában tanult a Képzőművészeti Főiskolán, olyan – később szintén Párizsban befutott – művészekkel egy évfolyamban, mint Hantai Simon, Reigl Judit vagy Molnár Vera. 1956-ban elhagyta az országot, egy rövid, de inspiratív olaszországi kitérő után, ahol az itáliai Arte Povera olyan meghatározó figuráival találkozott, mint Afro, Alberto Burri vagy Marino Marini, végül Párizsban kötött ki. Az École de Paris, a francia Informel és a L'Art Brut közelségében forrt ki művészeti nyelvezete. Hetey festészeti programjának alapja az épített örökség egyes motívumainak és a talált természeti, illetve ipari formáknak félig tudatos, félig ösztönös absztrakciója. Ahogy az itáliai népi barokk építészet egyes architektonikus elemeit átültette festészetébe, abban a Vajda Lajos-féle „szentendrei program”, illetve a népi motívumokkal kísérletező korai neoavantgárd festészet (pl. Keserü Ilona sírkövek sziluettjéből formált jelképei vagy Nádler István szirommintázatai) párhuzamos törekvései érhetők tetten. 

Hetey Katalin művészete az organikus és a geometrikus gondolkodás motívumteremtő szintézisére épül, egyszerre merítve a tudatalattiból táplálkozó automatikus írás és a tudományos analízis világából. Több szálon futó művészeti univerzumát megtermékenyítette az Informel, a L'Art Brut, az Arte Povera, a szürrealizmus és a minimalizmus is.  Jelen kiállításunk az École de Paris vonzáskörzetében született, 1960–1970-es évekbeli absztrakt festményekből, valamint a „geometrikus firkákból”, az automatikus írásként születő egyedi is grafikákból válogat. A tárlat Magyarországon soha nem látott képek segítségével teszi érzékelhetővé azt az időszakot, amikor Hetey művészi gondolkodása az „egész” kérdésén való töprengéstől eljutott a káoszteóriáig. Ahogy Sasvári Editnek adott kései interjújában visszaemlékezett erre a periódusra: „A káosz a véletlen pillanatában megállított idő, egy mozgás által indukált esemény, egy aktus állapottá válása. Úgy is mondhatnám, hogy valami elkerülhetetlennek látszó esemény eredménye. A káoszban költészetet éreztem, holott az inkább brutális és agresszivitásában eredményes. Toleráltam, sőt, mondhatnám elbűvölt. Csodáltam a benne lévő energiamezőt, az egyszeri mozgás, a rendetlen erőviszonyok bonyolult és merevvé vált véglegesített állapotát. Számomra a káosz egy mozdulat emléke.”

Időtartam: 60 perc

Max. létszám: 30 fő