Az előadás középpontjában ezúttal egyetlen műtárgy áll.

„Zsenialitás kellett ahhoz, hogy így tegye fel valaki a kérdést, hiszen korábban semmi ilyesmit nem kérdeztek soha, noha Platóntól kezdve újra és újra feltették a kérdést, mi a művészet, és szegényes fantáziával meg is válaszolták a mindenkori elfogadott művészet alapján” – mondta a mű alkotójáról Arthur C. Danto, a 20. század talán legnagyobb művészetfilozófusa, bár azért magáról a műről azt még hozzátett: „bármennyire csodálom is filozófiai szempontból, gondolkodás nélkül elcserélném bármelyik Chardinre vagy Morandira – vagy, a műkereskedelem túlzásainak ismeretében, esetleg egy közepes méretű Loire menti kastélyra.”

„Az ilyen szemléletet vállaló művek nem valók a műkereskedelembe, sőt, a kiállítások befejeztével ki kellene őket dobni a kukába” – mondta az alkotásról Milan Knížák cseh képzőművész.

„Valaki megvette, és most büszkélkedik vele, mikor partyra jön hozzá a jobb társaság. Irigyli is mindenki, mert az ára csak nő. Jó befektetés” – állítja a műről Kappanyos András…