A 20. század második felében fokozatosan egyre erősebb lett az igény, hogy a tradicionális aranyművesség és a divatékszer mellett peremhelyzetben lévő, korábban stúdióékszernek, ma kortárs ékszernek nevezett irányzat a képzőművészet részévé váljon. Az új műfaj emancipálódásának folyamatában fontos szerepet kapott, hogy a kortárs ékszer maga mögött hagyta az alkalmazott művészet és az aranyművesség mesterségének korlátait, mégis megőrizte, továbbvitte legjobb hagyományait. A kortárs ékszer Európában a hatvanas évektől, nálunk a 21. század elejétől egyre határozottabban tágítja a maga határait, újraértelmezi az ékszer fogalmát és szerepét a kultúrában.

Előadó: Spengler Katalin műgyűjtő

Max. létszám: 20 fő