„Azt hitték rólam, hogy szürrealista vagyok, pedig soha sem voltam az. A saját valóságomat festettem meg, nem pedig az álmaimat.”

Frida Kahlo azon művészek sorába tartozik, akiket nehezen lehet művészi irányzathoz vagy csoporthoz sorolni. Mégis, a művei sokszor szürrealista víziókat idéznek. Az 1930-as évek végén Mexikóba látogató André Breton, csodálattal adózott a Kahlo életét és belső vízióit szoros kapcsolatban ábrázoló művek előtt, amelyekről úgy vélte: ösztönönös erővel sugározzák mindazokat az alapelveket, amelyek alapján a szürrealisták alkottak.

Mexikónak fontos helye volt a Breton által kigondolt művészeti irányzatban. Az Európában dúló háborúk miatt számos művész menekült az észak-amerikai országba, amely mitikus helynek is számított a prekolumbián kultúrák, az indián népcsoportok tárgyi világának különlegessége, valamint a mexikói forradalom miatt. Breton 1940-ben nemzetközi szürrealista kiállítást szervezett Mexikóvárosban, ahol a legismertebb európai szürrealistákon túl Mexikóban élő művészek alkotásait is bemutatták. A tárlaton helyet kaptak Frida Kahlo és férje, Diego Rivera alkotásai is, akik a kezdeti lelkesedésük ellenére később elhatárolódtak a mozgalom tagjaitól.

Előadó: Lantos Adriána, művészettörténész, Szépművészeti Múzeum, a 2018-as budapesti Frida Kahlo. Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóbó c. kiállítás kurátora