A XIX. sz. közepétől új szelek fújnak Európa szerte és bizony ez még a divatra, esetünkben az ékszerekre is hatással lesz. A klasszicizmus és az empire végével beköszönt a jóval szentimentálisabb biedermeier korszak. A kispolgári miliő harmóniája, nyugalma befolyást gyakorol az irodalomra, festészetre lakás -és tárgykultúrára, és ez a derűs idill természetesen az ékszerekben is visszatükröződik. Az ékszerkészítés során új anyagokat használnak és régi ötvöstechnikákat elevenítenek fel, hogy az egyre szélesedő polgári vásárlói kör igényeit ki tudják elégíteni. 

Ezzel párhuzamosan a viktoriánus Angliában szintén virágzik az ékszeripar. Az ottani ötvösmunkákban ugyanaz az érzelgősség fogalmazódik meg, mint a kontinensen készült társaiknál, különbség az eltérő anyaghasználatban nyilvánul meg. A brit gyarmatokról beáramló egzotikus alapanyagok (elefántcsont, tigrisfog, bébi elefántszőr, operculum csiga, teknőspáncél, stb.) izgalmas felhasználási lehetőséget biztosítanak a helyi ékszerkészítőknek, akik parádés és rendkívül különleges darabokat hoznak létre ezáltal. Ne feledkezzünk meg azonban, a kor szellemét átható másik stílusirányzatról, a historizmusról sem, mely szintén tetten érhető az iparművészetben. Ez a ’neo’ stílusok, majd később ezek keveredésével, az eklektika időszaka, melynek megannyi  -historizáló ékszerként aposztrofált- miniatűr műalkotást köszönhetünk. 

Programot tartja: Alt Andrea ékszerszakértő

Időtartam: 70 perc

Max. létszám: 15 fő