Az Országházat érintő előadásunk második sorozatában megemlékezünk az Országház szobrászatának megteremtésekor alkalmazott alapelvről, majd nyomon követjük ezen elméletet az alkotásokon keresztül. Beszélünk a díszlépcsőház két oroszlánján alakjának meghirdetett pályázatáról, a szoborba való öntésének lebilincselő történetéről. Immár kiértünk a Kossuth térre, ahol is kronológiai sorrendben megpróbáljuk elmesélni a teret övező szobrok felállításának történeteit, elemezzük magát az alkotást is, és elmeséljük azok fogadtatásának körülményeit, majd esetleges későbbi sorsát is. Olyan szobrokról is szó lesz, melyek már nem alkotják szerves egészében a Kossuth tér egységét, de valaha részesei voltak ezen tér szobrászati emlékezetének.

Így kezdünk az Andrássy emlékművel, az azokat befolyásoló tervpályázatoktól eljutva a kész alkotásig. Hasonlóan elemezzük a Kossuth szoborcsoport történetét is, melynek külön érdekessége, hogy több társadalmi berendezkedést megélt, mire felállították, majd az új ideológiai szempontok alapján újraformálták, immár bronzba öntve, de ez sem tűnt végleges megoldásnak….. E folyamat mentén tehát sorra vesszük a szemünk, vagy a képzeletünk előtt álló szobrászi alkotásokat, azok igen - igen izgalmas történeteit, s így betekintést nyerhetünk az Országház és a Kossuth tér szobrászatának múltjába, azok alakulásának érdekes folyamatába. A szobrok előtt állva a közvetlen látvány vonzásában rendkívüli élményben lehet részünk, ha megismerjük mindazon történeteket, melyeknek a hallgatag szobrok emléket állítottak.

Találkozási pont: az Országház déli oldalánál, az Andrássy szobornál.

Előadó: Hargitay D. Dávid művészettörténész

Időtartam: kb. 120 perc

Max. létszám: 30