Szinyei Merse Pál festészeti tehetségére már korai, müncheni tanulóéveiben saját bálványozott nagy mestere – Karl von Piloty – is felfigyel, aki megállapítja az ifjú festőről, hogy tanítványának nem igazán felel meg a festészeti akadémia által elvárt ábrázolási mód. Szinyei a színek, és a fények egymásra való reflektálásaiban, az emberek és a természet bensőséges kapcsolatában látta meg saját ábrázolandó képi megfogalmazását. Hogyan interpretálja mindezt Szinyei alkotásain keresztül, hogy az ábrázolt hétköznapi jelenetekben, azok színvázlatában, majd a kész műveken sokkal modernebb, frissebb lett, mint kortársai? Elkészül a „nagy formabontó mű”, az atmoszférikus ábrázolás remeke, a Majális, melyet teljes közöny és meg nem értés fogad. Tetézi mindezen kudarcot a kép méltatlan kiállítási körülménye, mely végett a mű még a kiállítás megnyitása előtt visszatér Jernyére, és a festő e kudarcok révén közel 20 évig ritkán fest. Ezen hallgatás évei alatt a művészeti élet is megváltozik, a modern festészeti törekvések közül elsőként a nagybá…