Szinyei Merse Pál festészeti tehetségére már korai, müncheni tanulóéveiben saját bálványozott nagy mestere – Karl von Piloty – is felfigyel, aki megállapítja az ifjú festőről, hogy tanítványának nem igazán felel meg a festészeti akadémia által elvárt ábrázolási mód. Szinyei a színek, és a fények egymásra való reflektálásaiban, az emberek és a természet bensőséges kapcsolatában látta meg saját ábrázolandó képi megfogalmazását. Hogyan interpretálja mindezt Szinyei alkotásain keresztül, hogy az ábrázolt hétköznapi jelenetekben, azok színvázlatában, majd a kész műveken sokkal modernebb, frissebb lett, mint kortársai? Elkészül a „nagy formabontó mű”, az atmoszférikus ábrázolás remeke, a Majális, melyet teljes közöny és meg nem értés fogad. Tetézi mindezen kudarcot a kép méltatlan kiállítási körülménye, mely végett a mű még a kiállítás megnyitása előtt visszatér Jernyére, és a festő e kudarcok révén közel 20 évig ritkán fest. Ezen hallgatás évei alatt a művészeti élet is megváltozik, a modern festészeti törekvések közül elsőként a nagybányai festők fedezik fel Szinyei képeinek igazságát, nagymértékben hasonulnak ezen törekvésekkel, az akadémizmustól való elszakadástól, a megújulást, a modern törekvések hirdetését tűzve zászlajukra, s tekintik példaképnek az addig el nem ismert Szinyei Merse Pál festészetét.

Előadásunkban arra szeretnénk választ kapni, mi volt a Szinyei képek titka, hogyan tudott valaki úgy moderné válni, hogy közben nem is igazán ismerte a hasonló, modern francia törekvéseket, mégis velük egy időben érte el ugyanazon törekvések dicsőségét.

Előadó: Hargitay D. Dávid művészettörténész